Alinsky az újságokban :-)

10 03 2013

Nemrég közösségszervező műhelyt tartottunk a HAHA-val….hát ezután jött hideg meleg, elsősorban a jobboldali orgánumokból. Egy Magyar Nemzet cikkel indult, majd több tucatnyi írás/híradás jelent meg az eseményről anélkül, hogy bárki vette volna a fáradtságot, hogy felkeressen minket.  Most az első és utolsó cikket mutatjuk meg, főként az utóbbi – végre átgondoltabb – következtetéseit ajánlva.

Az első:

mno
Majd megannyi cikk után végre egy, aminek értelme is van(NOL):

http://nol.hu/belfold/20130302-az_ifju_orban_es_a__kozossegi_maffiamodell_

Az ifjú Orbán és a ‘közösségi maffiamodell’

Hargitai Miklós| Népszabadság| 2013. március 2. |50 komment

A cím szándékosan provokatív: nem gondoljuk, hogy a huszonéves Orbán Viktor közösségi maffia szervezésével kezdte volna a karrierjét. Csupán a kettős mérce (egyszerűbben: elfogult ostobaság) működési módjára szeretnénk rámutatni.


Teória a gyakorlatban 2.
Fotók: Kurucz Árpád és Reviczky Zsolt

Amikor a jobboldali online sajtó a heti szokásos boszorkányüldözés során rátalál az egyetemi tiltakozásokban részt vevő „rózsadombi tarkabarka hippik” bűnlajstromán arra, hogy a diákok Alinskytól tanulják az ellenállást (mármint Alinsky műveiből, bizonyára, merthogy a közösségi szervezés és mozgósítás Paganinije 1972-ben elhunyt), azon a ponton nagy ívben elkanyarodik a valóságtól….. (folytatásért kattints: )

A Saul Alinsky és a közösségi maffiamodell című Konzervatórium-cikk (meg a mandineres utánlövések) szerzői éppen csak arról nem vesznek tudomást, hogy egyrészt Alinsky nélkül a modern politikai aktivizmus, például a Fidesz legutóbbi EP-választási kampánya is értelmezhetetlen lenne. Meg arról, hogy a kritikájukkal veszélyesen közelre céloztak a jelenlegi kormánypárt ideológiájának és hatalomtechnikájának forrásvidékéhez.

Az Alinsky-életműből természetesen ki lehet ragadni vicces vagy ijesztő részleteket: az amerikai „közösségszervező” valóban zseniálisan érzett rá, hogy a hatalom olykor végtelenül egyszerű eszközökkel is meghátrálásra kényszeríthető. Ettől azonban még senki nem lesz bűnöző. Saul Alinsky inkább idealista volt, és sokat küzdött azért, hogy a társadalmi forradalmak és a kommunisztikus elképzelések közé világos választóvonal kerüljön.

Erősen hitt abban, hogy az alul lévőknek, de még a tulajdon nélkülieknek is vannak jogaik – ugyanakkor realistának is mutatkozott: tudta, hogy a hatalom forrása mindig a pénz vagy a tömeg, és akinek nincs pénze rá, hogy intézményesítse a fölérendelt helyzetét, annak szükségképpen a tömegre, a társadalmi ellenállás erejére kell támaszkodnia. Ez a felismerés a 80-as években Magyarországon egy Orbán Viktor nevű fiatalember fejében is megfogant – sőt, szakdolgozatot is írt róla.


Teória a gyakorlatban 1.
Fotók: Kurucz Árpád és Reviczky Zsolt Orbán politikai pályája (ha a KISZ-től eltekintünk) egyetemi ellenállóként indult, mint ahogyan az akkori önmeghatározása szerint radikális, liberális és alternatív Fidesz is az egyetemi KISZ ellenében szerveződött meg. Ahogy Bozóki András mondja a megalakulás időszakáról kollégánk, Pünkösti Árpád kötetében (Szeplőtelen fogantatás): „Az iskolában mi még azt tanultuk, hogy a történelmet a termelőerők, a termelési viszonyok, a nagy folyamatok formálják, és az emberi tényezőnek kisebb a szerepe. A Fideszben azt láttam, hogy az eseményekben óriási szerepe van a politikusi döntéseknek. Orbán keményen megmondta, nem szabad kivárni, rajtaütésszerűen kell cselekedni, mert ha időt hagyunk az ellenfélnek, megfojt bennünket”

Túlságosan szimpla lenne most idézni Alinskynak A radikálisok 12 szabálya című credójából az ideillő passzusok valamelyikét (például: „Támadj, támadj, támadj minden irányból, sose hagyj esélyt a tántorgó szervezetnek a pihenésre, átcsoportosításra, talpra állásra és a stratégiája újragondolására!”) – hasznosabb, ha az említett szakdolgozatot vetjük össze az amerikai szerző fő művének néhány gondolatával, egyetlen momentumot, a kompromisszumkeresést kiemelve.

Alinsky fő művének a Radikálisok kiskátéját, illetve A civil szervezkedés ábécéjét szokás tekinteni – mi az utóbbiból idézünk, előrebocsátva: aki esetleg elolvassa a könyvet, és a maffia jut róla az eszébe, sürgősen keresse fel elmeorvosát. „A szervező számára a kompromisszum egy csodálatos világ kulcsa. Olyasmi, ami minden cselekvésben benne rejlik, ami elengedhetetlen a pragmatikus megközelítéshez. Ez az egyezkedés, a lélegzetvételnyi szünet kicsikarása, gyakran maga a győzelem. Ha nulláról indulsz, és 100 százalékot akarsz, köss kompromisszumot 30 százaléknál. Ez azt jelenti, hogy 30 százalékkal előbbre tartasz. Egy szabad és nyitott társadalom élete lényegében szünet nélküli konfliktussorozat, amelyet időről időre kompromisszum szakít meg, ami egy új konfliktus kiindulópontja, új kompromisszummal” – írja Alinsky.

Orbán a szakdolgozatában (Társadalmi önszerveződés és mozgalom a politikai rendszerben – a lengyel példa) azt állítja, hogy a polgári társadalom működésének alapja a konszenzuskeresés és a kompromisszum – majd hosszan értekezik arról, hogy egy jól megszervezett társadalmi csoport taktikus kompromisszumokkal már az uralmi jogosítványok formális elnyerése előtt is gyakorolhatja a hatalmat. A lengyel Szolidaritás szakszervezet példáját elemző – de általában tágabb horizonton gondolkodó, a társadalmi önigazgatáson és a pártállam belülről történő lebontásán töprengő – szerző munkája végső soron azokról a technikákról szól, amelyekkel az uralkodó párt rávehető (rákényszeríthető) a kompromisszumokra.

Fotók: Kurucz Árpád és Reviczky Zsolt Bemutatja a teljes vertikumot, a sztrájkoktól a kezdeti bérkövetelések lépésről lépésre történő „átpolitizálásáig”, az uralmi monopólium megkérdőjelezéséig, gyakorlati útmutatóval szolgálva, hogyan lehet a gazdasági válságot átfordítani kormányzati válságba. Ugyanerről beszél Alinsky is: „A feladat tehát az, hogy az embereket mozgásra, cselekvésre, részvételre bírjuk. Röviden: kiépíteni és bevetni az uralkodó szervezeti mintákkal való sikeres összecsapásokhoz szükséges hatalmat. Amikor a hatalomban ülők ellened fordulnak, és mint „ellenzéki agitátort” megbélyegeznek, igazuk van, mert a szervező feladata agitálni, siettetni a konfliktust. Jó példát találunk a szakszervezeteknél (…) Mondjuk, a szakszervezeti szervező elmegy a gyárba. Azzal kezdi, hogy „bajt kever”.

Dühöt, haragot vált ki az emberekben. Problémák felvetésével kiélezi a szembenállást. Dramatizálja az igazságtalanságokat, elmondva, hogy máshol mennyivel jobb a dolgozók helyzete. Jobbak a munkakörülmények, biztosabb a munkahely, jobb az egészségügyi ellátás, magasabb a nyugdíj stb. Kiemeli, hogy korábban a többi gyárban ugyanígy kizsákmányolták a dolgozókat, amíg nem kezdtek szervezkedni. Az eredmény: a gyárban létrejön a szakmai szervezet, a dolgozók hatalmi csoportosulása.”

Orbán Viktor kifejezetten hatékonyságnövelő tényezőként említi a kompromisszumkészséget és az önkorlátozást – vagyis azt, hogy a Szolidaritás nem alakult párttá, megmaradt szakszervezetnek. „A Szovjetunió egyedül a kommunistákat fogadja el végrehajtó és tárgyaló partnernek. A társadalmi mozgalomnak mindent el kell követnie, hogy ezt a hatalmat korlátozza, ellenőrzés alatt tartsa, engedményekre kényszerítse, de azzal nem szabad próbálkoznia, hogy el is távolítsa (…) Ha az anarchia kerekedik felül, ez ürügy lehet a szovjet vezetőknek a beavatkozásra, már csak stratégiai okokból is. Ezért a követeléseket kifejező akciók sorából az utcai tüntetés mindenkor maradjon ki” – idézi a lengyel Adam Michniket, azt már a saját szavaival téve hozzá: ha a Szolidaritás taktikai szempontok miatt elfogadja a párt vezető szerepét, azzal védettséget szerez a Szovjetunióval szemben, miközben változatlan intenzitással tudja erodálni a hatalmat.

„A szilárd szembenállás demonstrálásával, a párt döntéseinek bojkottálásával rászorítani a pártot, hogy minél többet kényszerüljön engedni eredeti álláspontjából, s csak a legutolsó, szakítással fenyegető pillanatban kötni meg az adott egyezséget.” Ugyanez Alinsky szerint: „Amíg nincs lehetőség és módszer a változtatásra, értelmetlen, sőt káros dolog haragot ébreszteni az emberekben, és valamiféle absztrakt tettekre ösztönöznünk őket. Csak ha látjuk a változtatás útját, eszközeit, csak ha képesek vagyunk ezeket az emberek tapasztalatainak kategóriáiban megvilágítani, akkor állhatunk ki, hogy agitáljunk.”

Orbán persze érzékelteti a kompromisszumkészség határait is (a sajátjait mindenképpen): „Minél hosszabb ideig kénytelen egy mozgalom a vágyaihoz képest mérsékelt követeléseket magára kényszeríteni, sőt még a vágyak nyilvános kifejezésétől is tartózkodni, annál ingatagabb, frusztráltabb lesz. Ilyen helyzetben a radikalizálódás igénye fokozatosan növekszik, mert ez tartalmában nem más, mint a vágyak és a követelések természetes harmóniájának helyreállítása.” Saul Alinsky azt írja: „Ha egyszer megértettük a hatalomért folyó harc természetét a status quón belül, lehetőségünk van, hogy ezt egy hatékony taktika kidolgozására használjuk (…) A változás a hatalomból sarjad ki, a hatalom pedig a szervezetből. Ahhoz, hogy tehessenek valamit, az embereknek szervezkedniük kell, össze kell fogniuk. Nem véletlen, hogy a gyülekezési és szervezkedési jog minden berendezkedés központi kérdése. Fontosabb, mint a szólásszabadság. Aki úgy vélekedik, hogy az embereket nem érdekli a szervezkedés, az nem ismeri őket, vagy a saját hatalmát védi. Egy szervezet létrehozásának egyetlen oka és indoka van: a hatalom. Amikor az emberek egyetértenek bizonyos politikai nézetekben, és hatalmat akarnak, hogy nézeteiket átültessék a gyakorlatba, szervezetbe tömörülnek, és ezt a szervezetet pártnak hívják – és ez érvényes mindenre. A hatalom és a szervezet egy és ugyanaz.”

Legyünk őszinték (legalább magunkhoz): mondhatta volna Orbán Viktor is. És egyúttal azt is nyugodtan bevallhatjuk: ha a szerveződés lényege tényleg a hatalom, akkor a tudatosan szervezetlen egyetemi előadóterem-foglalók nem Alinsky (és persze nem is az ifjú Orbán) nyomdokain járnak.

Reklámok

Műveletek

Alapinformációk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s




%d blogger ezt kedveli: